Testvértelepülések

Felsőörs község jelenleg a németországi Salzweg városával és a felvidéki Pográny (szlovákul Pohranice) községgel ápol testvértelepülési kapcsolatokat, amiről a megállapodásokat a 2007-es, illetve a 2009-es esztendőkben kötötték meg.

A megállapodások értelmében Felsőörs a testvértelepülésekkel minél szorosabb kapcsolatok kiépítésére és ezek ápolására törekszik a kultúra, az oktatás, a sport és a művészetek terén. Támogatják továbbá gyümölcsöző együttműködések kialakítását az idegenforgalom az ipar és a kereskedelem területén.

1. Pográny (Szlovákia)

Pográny község a mai Szlovákia területén Nyitrától 9 kilométerre ÉK-re, a zsitvai lösz-dombvidék ÉNY-i részén fekszik. 2001-ben 1065 lakosa volt, melyből 632 fő magyar és 428 fő szlovák nemzetiségű.

A község közigazgatási határain belüli területek már az őskorban lakottak voltak. A középkorban eredetileg királyi szőlőtermelő birtok, melyet részben az egyháznak adományoztak. Az idők folyamán a település területei többször is gazdát cseréltek világi és egyházi méltóságok között.

A XVIII. században a községnek jelentős termő szőlőföldjei voltak, melyek a török hódoltság idején sem pusztultak el. Ellenben a település lakosszáma ekkor erősen lecsökkent, amit a század első felében betelepítésekkel ellensúlyoztak. 

A XIX. századig a település lakosságának jelentős része továbbra is mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkozott, jelentős volt a pogrányi szőlőtermesztés. A község e századbeli fejlődését jelzi, hogy 1871-ben egy téglagyár és négy malom működött itt. Az 1880-as évektől az első világháborúig többször pusztított tűzvész a faluban. Az I. világháború után a község az újonnan keletkezett I. Csehszlovák Köztársaság része lett. 

Az 1940-es évektől kezdve az infrastruktúrális fejlesztések eredményeként község arculata fokozatosan megváltozott. Az utcákra szilárd útburkolat került, járdákat építettek. Több lépésben közművesítették a települést. Az egyéni lakásépítkezés keretében sok családi házat építettek fel, ill. építettek át, aminek következtében megnőtt a lakásállomány, kialakítva a település jelenlegi arculatát.

A település a mai napig megőrizte mezőgazdasági jellegét. A kerületi székhely – Nyitra – közelsége, a kedvező természeti adottságok, a jó borok, az ásványi anyagokban gazdag hőforrás, mind elősegítheti a település jövőbeni fejlődését.

A település lakossága az idők folyamán folyamatos növekedést mutatott. Míg 1869-ben a községnek 830, a századfordulón pedig 916 lakosa volt, addig az 1970-es évekre a lakosszám elérte az 1279 főt. Ez a szám azóta némileg csökkent, jelenleg 1000-1100 fő közötti.

Nevezetességek:

Pográny nevezetessége a 14. századi Római katolikus templom, mely román-gótikus stílusban épült. A templomot 1723-ban barokk stílusban építették át, falfestményei az 1940-es években készültek.

Másik nevezetessége barokk-klasszicista kúriája a 18. század második feléből.

2. Salzweg (Németorsztág)

Salzweg városa a bajor erdők déli lankáin fekszik 456 méteres tengerszint feletti magasságban, az Ilz folyótól keletre, Passautól és a Dunától kb. 5 kilométerre északra. A településnek 2010-ben 6610 lakosa volt.

A város igen jelentős múltra tekint vissza. Területe már kb. 3500 évvel ezelőtt is lakott volt, melyet a bronzkorból származó településnyomokra utaló kerámialeletek bizonyítanak. 

A középkorban a település gazdaságilag erősen kötődött Passauhoz, mivel erre szállították a városból a cseh területekre az ott hiányzó, ám az élethez nélkülözhetetlen sót. Innen ered a település elnevezése is. Passau lakói ugyanis többek között a „Salzweg” névvel illették az északra vezető útvonalat, ami akkor inkább még csak egy ösvény volt. A XVI. század elejétől a Csehország felé vezető útvonalat már „Goldenen Steig”-nek (aranyútnak) nevezték, amely az úthoz kötődő virágzó kereskedelem gazdagságát jelképezte. A Passauból északra haladó nemzetközi kereskedelmi forgalom fő árucikkei a só és a velencei portékák voltak, míg visszafelé leginkább gabonát szállítottak. A XVII. században jelentősen visszaesett a teherforgalom a harmincéves háború (1618-1648), valamint a növekvő konkurens bajor és osztrák sókereskedelem miatt, majd teljesen meg is szűnt. A következő évtizedekben azonban az erdőirtások és a növekvő betelepítés szükségessé tette az útvonal kiépítését és folyamatos fejlesztését.

Salzweg történelme szorosan összekapcsolódik a szomszédos Straßkirchen település életével. 1773-ban ez utóbbiban létesült először iskola, amely egészen 1910-ig - a salzwegi iskola létrejöttéig - helyet adott mindkét település és a környező falvak diákjai számára. Az 1900-as években Salzweg egy egyutcás falu volt, kb. 10 birtokkal és 200 lakossal. Straßkirchen ekkortájt kb. 5 házat és 60 lakost számlált. A népességszám a XX. század közepén indult növekedésnek. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Passauból a városban dolgozók itt telepedtek le, másrészt több kis- és középvállalkozás hozott létre itt telephelyet. Miután a két szomszédos település élete sokszor és sokféleképpen összefonódott, 1972. január 1-én a területi reform keretében – önkéntes alapon – Salzweg és Straßkirchen községek egyesültek és közös városházát hoztak létre Salzweg egykori iskolaépületében 

Nevezetességek:

A gazdag történelmi múlt számos maradványát ma is megtalálhatjuk a városban. A Lourdes kápolna a XIX. század második felében épült neogótikus stílusban, míg a St. Rupert plébánia és templom jóval modernebb arculatot mutat. Különösen szép a straßkircheni városrész központja, ahol az egykori hercegi érsekség fogadója, ma vendégfogadó és a St. Ägidius barokk plébániatemplom található. Itt érdemes felkeresni a Gutsbräu házi sörfőzdét és bio pincészetet, amely kuriózumként egy oldtimer motorkerékpár múzeumot is rejt, több mint 240 előző századi kétkerekű ingyenes bemutatásával. 

A kultúrtörténeti emlékek mellett a vidék számos kirándulási lehetőséget kínál.